Ez a bejegyzés azt járja körül, igazságos-e a budapesti tömegközlekedés állami támogatása.

Kezdjük néhány alapdologgal.

1. A http://www.bankweb.hu/hol-van-helyi-ado/ oldal, és számos ismerősöm elmondása alapján míg a vidéki (falusi, kisvárosi, agglomerációs) települések nagy részén a háztartások fizetnek jellemzően évi néhány tízezer forintnyi helyi (telek-, építmény-, vagy kommunális) adót, Budapesten és sok nagyobb városban az ilyen adók alól a háztartások általában mentesülnek. Ez leginkább azért lehet így, mert utóbbi helyeken jellemzően elég sok iparűzési adó keletkezik, így ezek a városok a helyi adóbevételek nélkül is tudnak úgy-ahogy működni (még akkor is, ha az iparűzési dó egy részét az állam elvonja). És mivel egy új adó mindenképp népszerűtlen lenne (mivel minden adó az), a következő választáson is nyerni akaró önkormányzatok ódzkodnak a bevezetésétől. Így csak azok az önkormányzatok vezetik be, ahol az elkerülhetetlen. A lényeg az egészből az, hogy a kistelepülések lakóinak adóterhelése az adók számát tekintve nagyobb. Így két hasonló jövedelmű és hasonló fogyasztású budapesti és vidéki lakos közül az utóbbi több adót fizet.

2. Az átlag budapesti életszínvonala jellemzően magasabb, mint egy átlag kistelepülésen élőé a legtöbb mutató (pl. várható élettartam, egészségi állapot, jövedelem, kultúrafogyasztás, stb.) tekintetében.      

3. Nagyvárosokban általában két érvet lehet felhozni a helyi tömegközlekedés közpénzből való támogatására: (1) szociális szempontokat, azaz hogy a szegényebbek is megengedhessék a tömegközlekedés használatát, ill. (2) hogy a túl nagy autóforgalomból adódó problémák elkerülése érdekében a tömegközlekedést vonzóbbá tegyék az autóhasználattal szemben. Az első érv nyilvánvalóan hibás, hiszen azt követve minden termék és szolgáltatás árát csökkenthetnénk; értelmetlen pont a tömegközlekedést kiválasztani, lehetne pl. a kenyérnek is harmadára. Amúgy az utóbbi még igazságosabb is lenne, mert a kenyér fogyasztása sokkal egyenlőbben oszlik el a szegényebbek között, mint a tömegközlekedésé. A szegényebbeket nem ártámogatással kell támogatni, hanem pénzzel vagy sok mindenre költhető utalvánnyal, mert az sokkal célzottabb és sokkal igazságosabb. A második érv meg egyáltalán csak azért merül fel, mert a nagyvárosi autóhasználók nem fizetik meg az autóhasználatuk összes költségét, azaz pl. nincs légszennyezési díj, behajtási díj, sokan nem fizetnek parkolás díjat, stb. Ha az autóhasználók megfizetnék az autóhasználatuk összes költségét, akkor a mainál akár magasabb árszintű tömegközlekedés is olcsóbb, azaz vonzóbb lenne az autóhasználók számára. Valószínű, hogyha nem találták volna fel az autót és a motort, akkor sehol a világon nem támogatnák a helyi tömegközlekedést, vagy legalábbis nem nagyobb mértékben, mint bármi mást. Úgyis lehetne fogalmazni, hogy a budapestiek a magasabb autóhasználati költségek (pl. dugódíj) elutasításával maguk tehetnek arról, hogy az autóhasználat problémákat okoz, és emiatt egyáltalán felmerül a tömegközlekedés közpénzből történő támogatása. 

A fenti három pont alapján erősen megkérdőjelezhető a BKK állami támogatásának morális alapja. A vidéknél jelentősen gazdagabb és jobb helyzetben lévő Budapest tulajdonképpen egy olyan, sajátnak tekinthető problémakör (a túlzott autóhasználatból eredő problémák, amik a vidéken élőknek közömbösek) enyhítésére kér állami támogatást, amit saját maga okoz azáltal, hogy nem fizetteti meg az autóhasználat költségeit, és ráadásul meg se próbálja saját forrásból kezelni a problémát (nem fizettet helyi adót) úgy, ahogy azt a kistelepülések teszik. Budapest élvezi a nagyváros jellegéből adódó előnyöket (hatalmas iparűzési adó, magasabb életszínvonal), de a nagyváros jellegéből adódó hátrányokat (autóhasználat okozta problémák, tömegközlekedés forrásigénye) meg se próbálja maga kezelni, hanem inkább az egész országtól, így részben a sokkal nehezebb helyzetben lévő kistelepülésektől kér támogatást.

Ha Budapesten is mindenki fizetne helyi adót a lakóingatlan után (pl. m2 alapon), átlagban pl. évi 12 ezer ft-ot, az átlagban havi 1000 Ft-ot jelentene, kis lakások esetén pedig akár havi 5-600 Ft-ot. Nehéz elképzelni, hogy ez megterhelő lenne bárki számára, de mondjuk, hogy a legszegényebb 10% ne fizesse ezt az adót. Budapesten lehet kb. 900 ezer lakóingatlan, szóval ha kb. 800 ezer után fizetnének adót, akkor a fővárosnak lenne kb. 10 milliárd Ft bevétele. A dugódíjból is simán össze jöhetne ennyi, még a nevetséges 5000 Ft-os dugódíj ötlet is számolt néhány milliárddal, egy normálisabb díjnak a 10 milliárd meg se kottyanna. Meg is van a hiányzó 20 milliárd (amennyit Budapest az államtól kér). De akár más adók is lehetnének. Fizethetnének pl. a munkáltatók (pl. az alkalmazottaik száma után), mint pl. Párizsban teszik, ők generálják a közlekedés jelentős részét és nekik erős gazdasági érdekük fűződik hozzá, hogy az alkalmazottaik be tudjanak járni dolgozni, ill. ne legyen dugó. De fizethetnének az üzletek is pl a bevételük után, ők is elég nagy közlekedési forgalmat generálnak és elemi érdekük, hogy jól megközelíthetőek legyenek. És az is egy vicc, hogy a belvárosi autósok nagy része gyakorlatilag ingyen kap kb. 10 m2-nyi közterületet, miközben az autóval nem rendelkezők nem kapnak semmit, a vendéglátósok meg súlyos százezreket fizetnek ugyanakkora közterületért. Látható, hogyha Budapest vagy a kerületeknek pénzt szeretnének a tömegközlekedésre, számos, morálisan igazolható módon hozzá tudnának jutni helyi szinten.

Végül lássunk néhányat a lehetséges ellenérvek közül:

1. "A budapestiek számszerileg sokkal több adót fizetnek, mint a kistelepülésen élők, természetes, hogy a befizetett adójukból többet kapjanak vissza; másrészt annyi adó fizetése után ezek után még helyi adót is fizessenek?" Ez igaz, de csak azért, mert sok adót fizetünk, nem tarthatunk igényt kivételezésre. Ez olyan lenne, mintha egy budai iskola sokkal több állami támogatást kapna, mint pl. egy borsodi kistelepülésen lévő. Ezt nyilvánvalóan sokan igazságtalannak éreznék. A helyi adó nem fizetése meg olyan, mintha egy iskolában a magasabb jövedelmű szülők nem fizetnének pl. az ebédért, mondván, hogy ők a magasabb adójukon keresztül már úgyis jobban hozzájárultak az iskola fenntartásához. Ez sem hangzik túl igazságosnak.

2. "Ha Budapest nem kérne és kapna állami pénzt a tömegközlekedésére, azt a pénz csak morálisan még kevésbé megmagyarázható dolgokra (pl. stadionépítés, klientúra kifizetése) költenék." Sajnos valószínűleg ez is igaz, de ez sem ad morális alapot arra, hogy a budapestiek több állami támogatást követeljenek a városuknak. A rosszul felhasznált közpénz ellen persze kell küzdeni, de nem úgy, hogy saját magamnak kérek többet morálisan nem indokolható módon. Ez olyan, mintha egy testvérpár egyik tagja a fix zsebpénzkeretből nagyobb részt igényelne magának, mondván, hogy ő azt félreteszi jövőbeli tanulmányaira, míg a testvére elkölti szórakozásra.